Alázat

 

Alázat az, amikor elfogadod mindazt az életedben, amit nem tudsz megváltoztatni. Amikor átengeded az irányítást Istennek, mert határtalan bizalommal hiszed, hogy ő sokkal, de sokkal jobban tudja nálad, hogy mire van szükséged, vagy mi a leghelyesebb út számodra.
 
Nem háborogsz, nem ragaszkodsz, nem akarsz mindent mindenáron megváltoztatni, irányításod alá vonni, vagy tartani, hanem hagyod, hogy a jó Isten óvjon, s vezessen téged.
 
Alázattal fogadsz mindent, ami az utadba kerül, vagy amit a sors eléd állít, legyen az jó, vagy rossznak vélt esemény. Töretlenül hiszel benne, minden érted van,  s minden a te s a többi ember javát szolgálja.
 
Teszed a dolgodat, de már azt is embertársaid iránti alázattal. Segítesz, vigasztalsz, meghallgatsz, együtt érzel, s úgy cselekszel, hogy tudod, egy vagy minden emberrel, s mindazt, amit velük teszel, önmagaddal is teszed.
 
Az Új Kor családjában már alázattal a szívünkben élünk. Életünk általa kiteljesedik, olyan utakon járhatunk, amit még elképzelni sem tudtunk soha. Emberi kapcsolataink a párunkkal, gyermekeinkkel, szüleinkkel, barátainkkal, de még a munkatársakkal is boldogabbá, nemesebbé válnak. Szavaink kedvesebbek, tetteink szeretetreméltóbbak, s mi magunk elfogadóbbak vagyunk, amióta megértettük, s gyakoroljuk a hitünk mellett az alázatot.
 
Elfogadjuk, amit az Ég nyújt nekünk, s nem kételkedünk abban, hogy csak így válhat igazán boldoggá az életünk.
 
Végtelen szeretettel: Balogh Andrea

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

9 − nyolc =