Az erdő

 
 
 
Szeretem az erdőt. Szeretem a hatalmas fákat, amiket át lehet ölelni, s érezni a nyugalmat, erőt, szeretetet, amit árasztanak. Szeretem nézni az apró fácskákat is, amik megbújnak a nagyok tövében, figyelnek, és gyarapodnak a védelemben. Szeretem hallgatni a madarak énekét, az apró csipogásukat, a párjukat hívó trillázásukat. Örülnek az életnek, követik ösztöneik szavát, s megajándékoznak bennünket a dalaikkal.
 
A gyerekeket ugyanígy elvarázsolja az erdő csodálatos világa. Felszabadul a lelkük, amikor szabadon futkározhatnak, lábnyomokat keresve izgatottan kutatják az erdőben élő állatok nyomait. Hallgatva az fák suhogását, a madarak dalát, egy saját maguk által elképzelt mesevilágba csöppennek. Ehhez elég csak átlépni egy varázskapun, egy meghajlott ág alatt, s máris a csodavilágban találják magukat.
 
Ha teheted, kövesd a gyermekedet ezen az általa kiválasztott ösvényen, hallgasd meg, mit mesél, s meglepődsz majd, mennyi mindent tud már az erdőről, az állatokról, s az emberekről. Engedd, hogy vezessen, elvarázsoljon!
 
Megélhetitek a csodát együtt, s jókedvet, békességet, szeretetet kaptok majd a természet angyalaitól. S kérlek, tanítsd meg a gyermekedet, hogy ezekért az ajándékokért cserébe, vagy csak amúgy, tisztelje, védje, s szeresse ő is viszont a fákat, a növényeket, a virágokat, az apró, s a nagyobb állatokat.
 
Tanítsd meg őt a természettel összhangban élni, szeretetet, odafigyelést, elfogadást adni és kapni. Így alakul majd át a világunk, ha odafigyelünk mindenre, s mindenkire, aki itt él ezen a csodálatos Föld bolygón.
 
Kép: pinterest.com 
 
 

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenkilenc + 18 =