Egymás elfogadása

 

 

 

 

Világunkban hatalmas szükség van arra, hogy a gyerekeket megtanítsuk elfogadni egymást. Megértetni, megláttatni velük, hogy a másik gyerek is érez, fél, vagy örül, lehet bánatos, vagy szomorú, s a hozzá intézett szavak, a vele történt dolgok bizony nyomot hagynak a hangulatán, s az emlékezetében. 

Gyermekcsoportokban járva nagyon sok haragot, erőszakot, bántást látok. Ilyenkor nagyon fáj a szívem. Hiszen tudom, hogy mindannyian egyenként értékesek, szeretnivalóak. Csak nem értik a helyzetet, nem figyelnek másra, egymásra, csak a saját érzéseikre, azt viszont nem tudják higgadtan kezelni. Nincs még tudás, fogódzó, technika, hogy hogyan tudják levezetni a haragjukat úgy, hogy az ne bántsa a másik gyereket. S aztán, ha leülünk, megbeszélni a dolgokat, mindig kiderül, hogy vagy mindkettőnek igaza volt, csak nem tudták megbeszélni, mert hamarabb járt el az egyik keze, lába, a szája, minthogy elgondolkozott volna, vagy egyszerűen félreértették a helyzetet, vagy egymást.

Nekünk felnőtteknek, szülőknek és pedagógusoknak hatalmas felelősségünk, s kötelességünk az, hogy megtanítsuk gyermekeinknek , hogy a másik gyerek, ember is érez, ő is egy értékes emberi lény, aki éppúgy, mint a sajátunk, s ő is elfogadásra, megértésre és szeretetre vágyik. 

Hogyan tudjuk megtanítani nekik a másik elfogadását? Elsősorban példamutatással. Amikor mi is szeretettel, megértéssel fordulunk embertársaink felé. Zűrzavaros világunkban békésen a középpontunkban maradunk, nem mondunk rosszat senkiről a háta mögött, s megpróbálunk békésen , s nem idegesen reagálni  a velünk történtekre. Segítünk annak, akinek szüksége van rá, s elfogadjuk a segítséget, amit nekünk nyújtanak. 

S emellett sok sok beszélgetéssel, mesével, vagy történettel. Amikor megmagyarázunk egy egy szituációt, s megvilágítjuk a szeretet, s az elfogadás útját, vagy kikérdezzük gyermekünket, mit gondol arról a helyzetről, szerinte hogyan lehetne azt szeretettel megoldani. Tapasztalatból tudom, hogy a gyerekek tudják a választ a kérdésekre. A szívük nagyon tiszta, s ha megbékélnek a hirtelen támadt indulataikkal, pontosan tudják, mit tehetnének azért, hogy mindenki szeretve érezze magát. 

Fogjátok meg hát a gyermekeitek kezét, drága felnőttek, s mutassátok meg nekik az utat egy békésebb, szeretettelibb élet felé! Hatalmas felelősség, de hatalmas lehetőség is van a kezetekben! A Ti példátok, tanításotok nyomán formálódik a jövő nemzedéke, s olyanok lesznek, amivé formáljuk, neveljük őket. <3 <3

Szeretettel minden gyermeket nevelő szülő, pedagógus felé:

Balogh Andrea

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

kettő + 19 =