A vasalódeszkás úszásoktatás ( más szemmel)

 

Meghökkenve olvasom az interneten Vezsenyi László, egy makói tornatanár történetét. Biztos mindenki ismeri már, de röviden a történet:

A karantén alatt, hogy a gyermekek kedvét visszahozza a testnevelés órához a makói testnevelő tanár egy  vasalódeszkán úszógyakorlatokat, feladatokat mutatott be, majd utána chipset, s sört ajánlva fejezte be az órát. A videó a Youtube csatornára is felkerült. A helyi tankerület, s az iskola igazgatósága felfüggesztette a tanárt, megrovásban részesítette, s elvette tőle a további órák bemutatásának lehetőségét.

Lehetne érvelni a tanár, s az igazgatóság mellett, s ellen, de ezt most nem teszem meg. Mindenki, valószínűleg én is a saját tapasztalatom, vérmérsékletem alapján reagálnék, s most veszekedésre, egymásra mutogatásra nincs szükség. Különben is folyik már az ügy kivizsgálása, ebbe most nem akarok belemenni, sem állást foglalni. 

Viszont, ha kicsit távolabbról szemléljük a történetet, akkor ez az eset megvilágítja a mai kor iskoláját, ahova a gyerekek járnak, s nap mint nap sok sok órát töltenek el. Kötelességtudat, hosszú tanórák, sok fegyelmezés, szigorú vizsgák, feleletek, hol igazságos, hol nem igazságos érdemjegyek az, ami elfogadott, s a vidámság, a nevetés, a poénkodás, a gyerekek motiválása úgy, hogy az át is menjen, s a gyerekek el is fogadják, az nagyon korlátozva van. Sokszor lehetőségük, idejük, energiájuk sincs a tanároknak ehhez. A hatalmas tananyag rendben van, a tananyag a tanuló érdeklődéséhez, képességéhez igazodása, talán csökkentése nem. Pedig éppen erre nagyon nagy szükség lenne!!! 

Kicsit meg kellene vizsgálni az iskolarendszerünket, s átalakítani úgy, hogy az testre szabott legyen a tanulók számára, s mindenki, tanár és tanuló is jól érezze magát! Egy teljesen új generációt, aki már a mobiltelefonok, számítógépek világában él, akarunk nevelni 50 évvel ezelőtti módszerekkel, szigorral. Ezt be kell látni, hogy már nem működik! Csak egyre depressziósabb, vagy viselkedészavaros fiatalokat nevelünk, ami sem nekik, sem a társadalomnak nem jó!! 

Még egy dolog, ami nem hagy nyugodni engem: Mindenki nyilatkozott, a tanár, az igazgató, csak a gyerekeket nem kérdezte meg senki. Talán a szülőkön, s ezen a tanáron kívül, senkinek nem jutott eszébe, hogy kifaggassa őket, hogy hogyan élték meg ezt az órát. Pedig bizony nagyon fontos lenne őket is megkérdezni, bevonni a saját életüket érintő kérdésekbe. S továbblépve felmerül a kérdés: meddig fogunk sorozatban dönteni a fejük felett, a szavukat, a véleményüket figyelembe sem véve? Ez bizony az a fajta demokrácia lenne, amit igazán szükséges lenne megtanulniuk, hiszen ők lesznek a jövő polgárai. Vagy nem is akarjuk mi, felnőttek, hogy megtanulják a szavukat hallatni? 

Kicsit tovább gondolva az esetet, lehetséges, hogy egyik gyerek sem vette elő a vasalódeszkát, vagy ha igen, akkor inkább poénból. Különben is, gimnazisták, így ők már elég nagyok ahhoz, hogy eldönthessék, hogy egy vasalódeszka megtartja -e őket, vagy sem. 

DE! Jókedvre derítette őket ez az óra, amire ebben az elzárt, karanténban töltött időben annyira szüksége volt mindenkinek!! Összehozta őket, lehetett valamin közösen nevetni, s elfelejteni a félelemmel teli külvilágot. Közelebb hozta a gyerekeket ehhez a tanárhoz is, amit ő majd az iskola újraindításával fog tudni kamatoztatni, mert a gyerekek hallgatni fognak rá. Egy gimnazista kamasznak nagyon nagy szüksége van olyan felnőtt emberekre, akikre felnéz, akinek talán elmond olyant, amit másnak nem. S ezt bizony csak szigorú óraleadással nem lehet elérni. Ehhez humor, emberség, odafigyelés, a gyerekek szeretete kell. 

Szóval, van min gondolkozni, s szerintem sok minden van, amit változtatni is kell, ahhoz, hogy több boldogabb ember legyen az iskolákban. Remélem ez mihamarabb elkezdődik! 

Cseh Andrea

 

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

13 + 16 =